Jerney János Művelődési Ház és Könyvtár

Tőkét vonni nagyon sok helyen szokásban volt, - így a Dél - Alföldön is. Amikor a farsang elmúlik, a meg nem házasodott ifjakkal, férjhez nem ment lányokkal valamilyen darab fát, vagy tőkét vitettek, vontak. Azért kiemelt a farsangi csúfolódás az öreglegényekkel, vénlányokkal, mert nagyböjt idején viszont már nem is illik lakodalmat tartani.

A tuskóhúzás már Forráskúton is majdnem feledésbe merült, pedig itt őshonos hagyomány volt, a húsvétot megelőző hetedik vasárnapon. A zenés felvonulást a falu utcáin maskarások tették még színesebbé. Főleg a cigány, az öregasszony, vagy boszorka, a kéményseprő, a zsidó illetve a kormos képű rémségek jelmezei, maskarái a legjellemzőbbek ilyenkor.

A tuskót általában egy öreglegény, vagy egy ló húzta. Velük ment egy öreglánynak öltözött személy, aki meszelőt vitt magával, ezzel jelölte meg az öreglányok, öreglegények kerítését, ablakát (fehérre meszelte, később csak jelképesen meszeltek). A menet ideje alatt csúfolódókat, mondókákat regéltek. A menet végül visszatért a Művelődési Házhoz, ahol a tél-temetésekén, máglyán elégettek egy férfialakot mintázó bábut, a tuskóval együtt. Az asszonyok finom fánkkal várták a vendégeket (idén Forráskúton ez kiegészül forralt borral és teával). A nap végén bálat tartottak, ahol régen jelképesen az öreglegényeket megvesszőzték, a lányok megmosdatták őket, lehetőleg hóban.

Ezen régi, vidám forráskúti hagyományt az elmúlt esztendőkben sikeresen élesztettük újjá. Mostmár elmondhatjuk: minden év farsang vasárnapján kerül megrendezésre Forráskúton a Tuskóhúzás.